Ki volt Mária Magdolna?

Ő egy csodálatos asszony volt, akinek különleges szerepet szántam az apostolaim között. Ez egy másik radikális választásom volt, így elmesélem ennek előzményeit. Mária nagyjából tíz évvel volt idősebb nálam, aki özvegyként élt, amikor először találkoztam vele. A férje családjában egyetlen férfi sem volt, akivel a korabeli szokás szerint újraházasodhatott volna; ugyanakkor nem volt már abban az életkorban, amikor biztonsággal újabb gyermeket tudott volna vállalni. Volt két idősebb fia, akik a római katonákkal folytatott összetűzésekben haltak meg, valamint egy fiatalabb lánya, aki Sárának hívtak. Sára nagyon hasonlított az édesanyjára, és mivel Máriával mély barátságot ápoltam, olyan volt számomra, mint egy fogadott gyermek. Sára annak a vérvonalnak a kiindulópontja, amelyet számos legenda helytelenül nekem tulajdonít.

Mária abban a szerencsében részesült, hogy megörökölte férje jókora birtokát Magdalában. Két lánytestvére közül az egyik Jeruzsálemben élt, és számos barátnője volt, akik támogató kegyeikbe fogadták. Máriával először ezen hölgyek társaságában találkoztam, és felfigyeltem arra, hogy mennyire megviselte őt ez a hatalmas veszteség. Az érzelmi gyötrelmei mellett olyan testi betegségek is kínozták, amelyek komolyan veszélyeztették az életét.

Elűztem lelki betegségeit és meggyógyítottam a testét. Akkor ismertük fel találkozásunk sorsszerűségét. Az utolsó pillanatig velem maradt. További élete ennek az egyetlen célnak volt alárendelve. A jelenkori kitalációk és romantikus spekulációk ellenére nem volt sem a feleségem, sem a szeretőm. Nem történt semmi olyan közöttünk, ami veszélybe sodorta volna a feddhetetlenségét. Az viszont igaz, hogy sok esetben pótolta számomra azt a gyengédséget, érzelmi támaszt és gondoskodást, amelyben a nőtlenség hiányában nem részesülhettem. Sára lánya állandó örömforrás volt számomra, és lehetőséget nyújtott arra, hogy egy ilyen fiatal különleges képességeiről és tudatosságáról gondoskodjak.

Mária nagyszerű nő volt. Veleszületett intelligenciája és mély emberismerete mellett Isten egy rendkívüli ajándékkal áldotta meg, tudós férjének személyében. Abban az időben a nőket távol tartották a tanulástól, és eltiltották őket a Szentírás tanulmányozásától. A férje ugyanakkor titokban mindent megosztott vele. Nemcsak hogy olvasott volt, de tudása felülmúlta a legtöbb férfiét. Férjével még Egyiptomba is elutazott, ahol az illető hagyomány történelmét és tanításait is elsajátította.

Máriát igencsak felkészíttetették arra a szerepre, amelyet be kellett töltenie. Bölcsességét tekintve egyenrangú volt a férfiakkal, a belőle kiáradó világosság pedig sokukét fölülmúlta. Ugyanakkor természetes adottsága volt a gyógyításra, és rendkívül felkészült volt a gyógynövényi terápia, a tömjén és az illóolajok felhasználása terén. Talán a legnagyobb ajándéka számomra és a követőim számára abban állt, hogy szívének együttérzése és a nehéz múltbéli tapasztalatai arra tanították meg, hogy miként lépjen túl a félelmen. A keresztre feszítést megelőző és az azt követő napokban tanácsai mindannyiunk számára felbecsülhetetlennek bizonyultak.

Mária személyét azért kérdőjelezték meg, olyannyira, hogy egyesek elutasították vagy megtagadták, mert a nők apostolaként szenteltem fel. Abban az időben egyetlen férfi sem tárhatott fel egy nő előtt bizonyos ismereteket, ahogyan szívének titkait sem, mindaddig, míg nem egyesült vele a házasságban. Ez rávilágít arra, ami manapság számos szerző és találgató figyelmét elkerüli. Ha Mária a feleségem lett volna, e kétségek egyáltalán nem merülnének fel. És ami ennél is fontosabb, hogy a tágabb közösségben betöltött szerepe nem válhatott volna MINDEN nő szolgálatára.

Kértem a férfiakat, hogy őt is fogadják be az apostolok sorába, aminek húzódozva eleget is tettek, de sosem tekintették közülük valónak. A keresztre feszítés után Mária visszatért a nők közé, önzetlenül tanítva és bátorítva őket, hogy alakítsanak ki erőteljesebb hitközösségeket, akik így biztonságban találkozhattak a hithű vallási együttléteken kívül. Miközben a férfiak a hittételeken vitatkoztak a vezető szerep elnyeréséért, és a kívülről jövő behatolási kísérletek elhárításán munkálkodtak, Mária közösséget épített, gyógyításra tanított és segített másokat átlépni a félelem mételyén.

Eltávozása előtt Sárával Franciaországba költözött, ahol családom egyéb tagjaival, valamint az özvegyek egy csoportjával együtt a Jeruzsálemből menekülő tömegek fogadására akartak felkészülni. Ez a női közösség jelentette az apácaság kezdetleges változatát, mely abban az időben sokkal inkább a közösséget szolgálta, mintsem az imádkozás és szent elvonulást terepét. Mária terjedelmes naplókat, emlékiratokat és utasításokat tartalmazó leveleket fogalmazott meg a formálódó közösségek számára. A legtöbb ilyen írást sajnos nem látta el kézjegyével attól tartva, hogy még a hívők is elkobozhatják, megsemmisíthetik azokat. A szokás még tiltotta a nőknek, hogy írjanak vagy tanítsanak. Kétségtelen, hogy némely kéziratát a haláláig megőrizte. Talán ezek előbb-utóbb napvilágra kerülnek. Hosszú életet élt és békében hunyt el délnyugat Franciaországban egy pásztorkút közelében.

A szabad világ női sokat köszönhetnek Mária Magdolnának. A lelki felszabadulás fáklyahordozójává vált, mely fényesen világított az idők során. Sokkal merészebb és ellentmondásosabb volt, mint a legtöbb ember ezt el tudná képzelni, és éppen emiatt nem ilyen kép él róla. Bátor élete hatalmas tisztelgés volt a szeretet, méltóság és szabadság hatalma előtt.

Mária Magdolnán keresztül Jeshua kinyilvánította a férfiak és nők egyenjogúságát, bár évszázadokba telt, míg beérett ennek gyümölcse. Nem csoda, hogy emlékezetét ilyen erőteljesen elnyomták! Jeshua és követői az egység, szeretet és egyenlőség vízióját vallották, mely jóval túlmutatott minden korábbi elképzelésnél. Lehetetlennek tűnő bátorságra, mély elkötelezettségre és hitre volt szükségük, hogy végigmenjenek ezen az úton. És mindenekfelett együttérző szívre, hogy felülemelkedjenek minden ellenálláson. A kezdetektől fogva és az idők során szent létezése az emberiség egészségének, egységének és békéjének szolgálatában állt. Bátorság, szeretet, transzcendencia és magasztosság – ezek a szavak jellemzik állhatatos jelenlétét közöttünk.