Szeretetből lettél hangtalan, csendes fénymadár. Oly csendből, melyben csak ATYÁNK VÉGTELEN SZÍVDOBBANÁSA hallatszik, és halkszárnysuhogásod egylényegű az Ő lélegzetvételével. Ő lehelte a szeretet üzenetét tollaidra,
A szeplőtelen szűz, a gyönyörűséges Áldott Anya, Mária a szíve alatt egy kincset hordozott, ki világra jövén szíve, már érettünk dobogott. Érkeztét Égi Jelek fent,
Földi Létünk „sötét” órái, mely eleddig naponta lopta a Fényből számlált perceit. Szembenézés önmagunkkal, igen veszélyes környezet, találkozás belső „mérgeinkkel”, kíméletlen, gyötrő vízió, a legmélyebbről