- 2026. augusztus 15.
Mennyei ATYÁNK szeretetből teremtette az embert és teremtése minden művét. Isten szeretettel berendezte a földet az ember számára, hogy ott örömben és békében éljen. Isten maga a szeretet, aki nem tud másképp csak szeretetként megnyilvánulni. Minden a szeretetből fakad, s minden hozzá akar visszatérni, akár tud róla akár nem.
Ellenben a visszatérést maga a teremtmény, mint ember -lélek nagyon is megnehezítheti magának, egyéb, a világban megnyilvánuló szeretet nélküli befolyások által, vagy mondhatjuk, ISTEN ősellensége hatásainak sokféle befogadása révén.
Luisa Piccarettának (boldoggá avatása folyamatban van) ezeket mondta egy alkalommal SZŰZ ANYA: ISTEN ATYÁNK pihenése közben műveit szemlélve ezt mondta: „milyen szépek a műveim, minden harmónia és rend… és az emberre tekintve szeretetének kiáradásában így szólt: de te vagy a legszebb! Te vagy mindennek koronája.
Luisa Piccareta: Szűz Mária az Isteni akarat országában. /
Az ember azért képes itt a földön szerelmessé válni, mert ISTEN ATYÁNK lángoló szerelméből született, amely itt a földön élve ugyan beszennyeződik és bekorlátozódik, de ATYÁNK lángoló tiszta szerelme az oka, hogy egyáltalán az ember képes szerelmet vagy szeretetet érezni. Oly tiszta volt ez a szeretetkapcsolat az első emberpár bukása előtt, hogy semmi sem állt eme élő szeretet folyamatos áramlása közé.
Ezért ISTENNEL közvetlenül tudtak beszélni, hallották hangját, hallották a lépteit, és ami ennek az írásnak az alapjait adja, az pont az a tulajdonsága az első emberpár és ISTEN kapcsolatának, hogy ezt naponta tették, felhőtlen napi közösségben éltek.
Az (1 Mózes 3,8) úgy írja le ISTEN jelenlétét, mint aki a szellős alkonyatkor járkált a kertben, ami rendszeres, akadálytalan és közvetlen találkozásokra utal. Ennek a kapcsolatnak a megtörése annak volt köszönhető, hogy az emberpár arra az időre, amíg átadta magát a kísértő kísértésének, kilépett önszántából az ISTENI szeretet jelenlétéből, levette tekintetét ISTENRŐL, és ISTEN ellenségének adta arra az időre figyelmét, míg végighallgatta annak hazug beszédét, mely végül a bukást, és ISTEN ATYÁNKKAL való tiszta, feltétel nélküli szeretet kapcsolat megtörését okozta.
Sarah Youngnak a JÉZUS HÍV, JÉZUS SZÓLIT- című könyvben Jézus így beszél:” A bűnbeesés óta az ember tátongó ürességet érez a lelkében, amit csak JELENLÉTEM tud betölteni. Arra alkottalak, hogy szoros összeköttetésben legyél Teremtőddel. Mennyire élveztem a sétákat Ádámmal és Évával a kertben, mielőtt a gonosz rászedte őket!”
Ha pedig Jézus szavai szerint arra alkotott bennünket, hogy szoros kapcsolatban legyünk Teremtőnkkel és Vele, akkor ez az elszakadás a TEREMTŐNEK és JÉZUSNAK a legnagyobb fájdalma, mert a szeretettel teremtett teremtmény önszántából kilépett a szeretet teljessége állapotából, melyben boldog és tiszta lélekállapotban lehetett összefonódva TEREMTŐJE tökéletes szeretetével.
Sajnos ebből a felhőtlen egységből ATYÁNK ősellensége által lehetett kilépni, igaz szabad akaratból, visszakerülni viszont egyes egyedül csakis JÉZUS KRISZTUS szeretetén keresztül lehetséges. JÉZUS és a TEREMTŐ ATYA egyek, és az ATYA a megváltás műve óta átadta minden hatalmát a fiúnak (JÉZUSNAK), ahogy erről JÉZUS maga is beszél a Máté 28:18-ban.
A SZERETET a kulcs, az alap. Az ATYÁNAK akkora volt a szeretete és vágya az ember- lélek Vele való szeretetközösség visszaállítására, hogy kiengesztelő áldozatként saját fiát, JÉZUST küldte el értünk, hogy általa és Őt befogadva bűnbánatban, és a bűnök további kerülésével visszatérhessünk ATYÁNK házába. De a szeretet a lényeg. Az ige, aki maga JÉZUS KRISZTUS, ISTEN élő és cselekvő része, Aki emberré vált, hogy megmutassa ISTEN hatalmas szeretetét, ennek a hatalmas szeretetnek pedig nincs más vágya, mint hogy az ember- lélek újból viszont szeresse Őt. Epedve, lángolóan vágyik erre. Oly megrendítően nyilatkoztatta ezt ki JÉZUS Bossis Gabriellának az Ő meg Én című lelki naplóban. JÉZUS ezeket mondta neki: „Ó ne menj el Tőlem! Ne távozzál el soha… Olyan vagyok – érted? – mint egy hidegtől reszkető koldus, Aki szótlanul várja, hogy egy járókelő megsajnálja, és reméli, hogy gyöngéd részvéttel alamizsnát ad neki.”
De JÉZUS ugyanígy panaszkodik Gabriellának afelől is, hogy az emberek nem hisznek az Ő szeretetében. Ezeket mondta: „Miért nem akarják hinni az emberek, hogy szeretem őket? Talán rossz voltam hozzájuk? Talán azért jöttem a földre, hogy bosszút álljak rajtuk? Nem voltam-e irántuk csupa irgalom, nem bocsátottam-e meg nekik mindent? Hiszen a fájdalmak férfija lettem irántatok lángoló szeretetből! Miért nem akarnak hát hinni az emberek szeretetemben?” JÉZUS nem arra vágyakozik, hogy tökéletesen ismerjük a Bibliát vagy, hogy egyáltalán az sem áll az üdvösség útjába, ha valaki egyáltalán nem ismeri a Bibliát, mert ha befogadja Őt a szívébe és a további életében eltaszítja magától a szándékos bűnök elkövetését, akkor üdvössége van. Bár kétségtelen az is, hogy a Biblia tanulmányozása segít az eligazodásban, segít megtámasztani a lelkünket, és különösen a végídőkben, melybe már bele léptünk, pontos ismeretet ad arra vonatkozólag is – lásd Jelenések könyve-, hogy milyen veszélyek lesznek a lelkek üdvösségére nézve, az antikrisztus fellépésének betetőzésével, de az azt megelőző időszakban is. Copertinói Szent József, aki szellemileg sérült volt, tanulási nehézségei voltak, olyannyira, hogy a teológiai vizsgájára egyetlen egy témából tudott felkészülni, abból az egyből, ami valamiért nagyon megérintette, és ISTEN kegyelméből, pont erről kellett beszélnie vizsgáján. A kolostorban semmiféle szellemi munkát nem bízhattak rá, de még a fizikai munkában is nagyon ügyetlen volt. Ám a szíve lángoló szeretete ISTEN ATYÁNK – JÉZUS iránt oly nagy volt szüntelen, hogy rajta keresztül az ATYA sok olyan csodát tett ISTEN dicsőségére, amely a lélektestvérei sokaságát hitre térítvén megmentett a kárhozattól, vagy elindította őket az ATYÁNK-JÉZUS iránti szeretet útján.
Említhetnénk Alacoque Szent Margit Máriát is, akinek olvasási nehézségei voltak, őt többször panaszkodott Jézusnak arról, hogy imádságait sokszor csak nagy nehézségek árán tudja elmondani, viszont folyamatosan Jézussal egyesülve, Őt szeretve végezte dolgait. Ezt mi is megtehetjük, nem beszélve arról, hogy a MENNYEI ATYA mindenkitől a maga életében szentté válást vár, ahogy ezt igéjében is mondja. Elé járulni megszentelődés nélkül nem lehet, mert az Ő Szentsége nem viseli el a bűnt, és megszentelődni, megigazulni csak és kizárólag JÉZUS KRISZTUSBAN lehet.
A szeretet megment. A szeretet az egyetlen, ami megment, de nem az emberi szeretet, hanem az ISTEN szeretetével egyesített és ezáltal átformálódó emberi szívben kibontakozó, amelyben maga JÉZUS lakozást véve túláradó élővizek forrásává válik, ám oda szükséges az ember szívének tapadnia folyton folyvást JÉZUS szívéhez, szüntelen. Ez szeretetből lehetséges, viszont ezt a szeretetet is maga JÉZUS KRISZTUS fogja lángra gyújtani abban, aki Ő vele szeretne lenni, aki Hozzá megy, aki rátapad folyamatosan, mint szőlővessző a szőlőtőre.
Amikor arról beszélt JÉZUS, hogy Ő a szőlőtő és az a vessző, aki nem tapad rá, az kiszárad és tűzre vettetik, – ami a langyosság – az Ő szeretetében való szüntelen tartózkodásunk fontosságáról, vagyis életbevágó helyzetéről beszél.
Az ember legfontosabb feladata az nem más, mint az ATYÁNK-JÉZUS iránti szeretetben való elmerülés. A legelső parancsolat erről szól. Szeresd az ISTENT! … Mert mindenki mást, de önmagadat is csak azután tudod majd valójában szeretni, vagyis nem te, hanem a szívedet átformáló JÉZUS, aki ebben a szeretet összekapcsolódásban lefejti a kőrétegeket, hogy hússzívet adjon.
A legjobb és legbiztonságosabb és az egyetlen üdvözítő hely az ember számára itt a Föld bolygón az JÉZUS KRISZTUS szívében való tartózkodás, a JÉZUSBAN való szüntelen elmerülés. Ha ez lehetetlen lenne bárki számára is, nem vágyna erre részünkről és nem kérné ezt tőlünk. Ez a szeretet megtisztít. Csak ez a fajta szüntelen összekapcsolódás Ővele tud igazán megtisztítani, mert megadja az Ő közelsége vagy egybeforrottsága velünk azt az erőt, melynek segítségével nemet tudunk mondani a bűnökre. De ezt a távolból nem lehet elérni. Ha csak néha hívjuk JÉZUST, ha csak bizonyos helyzetekben, alkalmakkor stb. vagyunk Vele, annak nem lesz igazán átformáló hatása ránk nézve. Nikodémusnak erről beszélt azon az éjszakán, amikor találkoztak. JÉZUS azt mondta neki, hogyha valaki nem születik újonnan víztől és lélektől, akkor nem láthatja meg az ISTEN országát.
A víz maga JÉZUS, az élővíz forrása, melyben szüntelen el kell merülni, hogy a lélek felszabadulhasson és megtisztulhasson. Olyan ez, mint a szivacs és a víz kapcsolata, a szivacsnak át kell itatódnia a vízzel, hogy az hasznára vagy áldásává váljon a bepiszkolódott edényeknek, de az első körben legelőször is a szivacs fog megtisztulni. Nagyjából minden nap mosogatunk többször is, úgy érdemes minden nap JÉZUSBAN szeretettel elmerülni többször is, bár Ő azt mondja, hogy azt szeretné, ha ez az elmerülés folyamatos lenne.
Azt mondta erről Gabriella Bosisnak, hogy: „bárhol vagy, mindig kettesben lehetünk”. És azt is mondja, hogy Ő a mi legjobb barátunk akar lenni, ahogy az apostoloknak is már mondta, hogy barátainak hívja őket ezek után, úgy akar mindannyiunk személyes jó barátja lenni, a legeslegjobb barátja. Mert a szeretete tökéletessége révén, Ő valójában mindannyiunk legeslegjobb barátja,
Aki azt szeretné, hogy igazán megismerjük Őt.
Az ismerni szót az arám nyelvben a yeda szó, amely nem csupán egy felszínes ismeretet vagy tudást jelent, hanem egy mély bensőséges és tapasztalati alapú megismerést. Ezt a tapasztalatot nem kívülről, hanem közvetlen találkozás útján szerezzük meg. JÉZUS azt mondja, sok szentjének kinyilatkoztatta, hogy osszunk meg vele mindent, beszélgessünk Vele bármikor bárhol, osszuk meg vele szívünket, mert ahogy a földön élő emberek közötti barátságok is ezen az úton, és a rendszeres találkozások alkalmával alakul ki és mélyül el, nincs ez máskép Ő vele sem.
Amikor a Máté 7:22 -ben JÉZUS azt mondja sok „elvileg” JÉZUS nevében gyógyítóknak, prófétálóknak, uram – uramozóknak, hogy:” Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok, tőlem, ti gonosztevők”! – akkor erről az intim és bensőséges, szívbéli élő kapcsolat hiányáról beszél JÉZUS, ami úgy is kifejezhető, hogy nem tapadt rá a szőlővessző a szőlőtőre…, hogy fontosabb volt a szolgálat vagy az ember önmaga kidomborítása, mint maga JÉZUS KRISZTUS, éppen ezért megához JÉZUSHOZ sem tudták igazán elvezetni őket.
De, ami még ennél is fontosabb, hogy ez a szeretet kapcsolódás ne félelemből és számításokból történjen az ember részéről – ATYÁNK erről is beszél – hanem Őt önmagáért szeressük, vagyis adjuk át magunkat teljesen Neki, hogy átitathassa folyamatosan szívünket az Ő tűz szerelmével, mely kiéget belőlünk a mi közreműködésünkkel mindent, amely ISTENATYÁNK-JÉZUS szíve és az ember megújuló és megújult szíve közé állhat. De ezt ne hagyjuk abba!
Ez egy szüntelen kapcsolódást igényel, ami végül azért nem lesz nehéz, mert ha kitartunk ebben a kapcsolódásban JÉZUS átalakító, új szívet adó szeretete mágnesként fogja az Ő szívénél tartani az ember megújult szívét. És hogy ennek a szeretetkapcsolódásnak, milyen folyományai vannak és lesznek az ember életében, és mit vár, milyen részvételt vár JÉZUS az ember részéről ebben az átformáló szeretet összekapcsolódásban, azt a többi írásban majd ATYÁNK-JÉZUS Szent akaratában, Szent Szellemével és áldásával kifejtjük.
Végszónak szeretnénk még megosztani néhány mondatát JÉZUSNAK, amit Gabriella Bossisnek adott, mindannyiunk számára is:
„Amikor szeretnél szeretni engem máris szeretsz”.
„Gyakran indítsd fel a reményt, feledd el magad, merülj belém!”
„Szeresd a szeretetemet és szeresd a szeretetemet tanulmányozni”.
Szeretettel
