LÉLEKTESTVÉREIM!
Jelen Földi létünkben, a Föld nevű bolygón, a megtapasztalás bolygóján, körbevesz bennünket a látható világ, amelyet az érzékszerveinkkel felfogunk. De vajon a világunk csak ennyi lenne: amit látunk, hallunk, tapintunk, érzékelünk? NEM ez csak a JÉGHEGY CSÚCSA. A TEST!
A testünk, elménk, egónk, énképünk által, a születésünktől fogva, a külvilágtól kapta, kapja az ingereket, és hallgat a külvilágra, a külső szóra. Mi ez? De szép gyermek, de okos gyermek, de „buta” gyermek, milyen csúnya stb. Eszes, okos, érzékeny, Lelketlen, Lelkis, felnőtt stb. Az én-tudat egy filozófiai fogalom, vagy annál sokkal több, de minden esetben magában foglalja a testünkről és az összes belső tulajdonságunkról alkotott képünket.
Az énkép, vagy ego, spirituális értelemben „tudatlanság”, önmagunk „megtervezése”, átélése és elgondolása. Az elme fél az ismeretlentől, szereti a biztonságot és az állandóságot, erre törekszik. A probléma csupán az, hogy ezzel kergeti az embert a boldogtalanság felé, mivel a világ pontosan a folyamatos változásról szól.
Ezért van annyi emberben diszharmónia, mert csupán az elméje szerint éli az életét.
Az elme segít a fizikai világban eligazodni, technikai tudásra alkalmas csupán: a mély spirituális igazságokat nem képes befogadni. Ha az elme „elszáll” magától, akkor spirituális egóról beszélünk, amely „gyártja” a valótlanságokat, csakhogy az igazát bizonyítsa. Az ego legnagyobb és leghatékonyabb fegyvere, hogy elhiteti veled, hogy: Te, ő vagy. Ha ezt elhiszed neki, akkor már azt teszi veled, amit csak akar, szolgálni fogod. Becsap téged, csúnyán rászed, mert ezek a célok, ezek az elképzelések nem a te céljaid, elképzeléseid. Az ego azt mondja nekünk: nem tartozunk Istenhez, és elkülönít bennünket Tőle, ő mindenben és mindenki felett győzni akar, a kudarcot összeomlásként éli meg, neki csak az a fontos, ami megfogható, megszerezhető, a tulajdonnal foglalkozik.
A fizikusok már a kvantum elméletnél, a sokadik dimenziónál, az „Ős Bumm”-nál tartanak; hogy valamiből keletkezett a Világegyetem; csak a Teremtőnkhöz, a LÉT-hez még nem jutottak el, nem mondták ki. Az ateisták most felkapták a fejüket: Isten és átmennek tagadásba. Azonban ha filozofikus értelemben nézzük, akkor csak azt lehet tagadni, ami létezik. Ha az ateisták szerint Isten nem létezik, akkor miért tagadják? Azért, mert a Földi létünkben, a megtapasztalás bolygóján, a dualitásban, jelen van a Fény és az árnyék. Attól függően, hogy melyiket „táplálod” van benned a Lélekkel teli érzés, a Fény, a Lelkiismeret, valamint az árnyék a „Lélektelen”. Akire azt mondjuk, hogy nincs Lelkiismerete, az a „gonosz”! /Töröld agyam, érzéssel együtt, 9 másodpercünk van, hogy szóban, vagy gondolatban töröljük a negatív gondolatainkat, hogy az Univerzum ne érvényesítse rajtunk negatív gondolataink hatását, mivel minden gondolatunk ima./
A fenti meghatározás szélsőséges, és csak Jézusra, aki a Fényt képviseli és a gonoszra/Ne gondold, ne mondd ki, mert megjelenik, befolyásol!/ aki a sötétséget képviseli, értendő. És talán így már érthető, hogy ha ebben a világunkban a Jézusi út a Fény útja, a SZERETET lenne az elsődleges, akkor a Földi világunk nem ott tartana, ahol tart. A Fény és az árnyék jelen van Földi létünkben, érzékszerveinkkel érzékelhetően, ugyanakkor, a csak egyesek által érzékelhető bennünket körülvevő, nem háromdimenziós világunkban is jelen van, és a hatásuk lépten-nyomon megnyilvánul. Kérdés, hogy mi: azaz én – ego–, vagy jómagam – Lélek –, melyiknek adok, adunk teret az életünkben: a pozitív, szeretetteli gondolatoknak, vagy a negatív, lehúzó gondolatoknak (félelem, kétség, aggódás stb.), vagy a kettő keverékének. Hiszen ez alakítja a Földi létünket, mivel a JÓISTEN a szabad akaratot megadta számunkra, embereknek. Így talán már érthető, hogy a háborúk nem a SZERETET ISTENÉNEK tulajdoníthatók, mint sokan gondolják, de mivel az árnyék oldal is jelen van, így az emberek szabad akaratát befolyásolva, félelmek által, a hatalomvágy minden eszközével, hazugsággal, agresszióval, kapzsisággal stb. uralkodni akarással a többség fölött, teret nyert és annak borzalmát megéltük, éljük.
Tehát Drága Lélektestvéreim, hogy jelen életünkben milyenek vagyunk, az a szabad akaratunk által választott helyzet, hogy mit „táplálunk”: a Fényt vagy árnyékot, vagy mindkettőt, és ez adja hozzáállásunkat, de rajtunk áll, hogy folytatjuk képmutató szerepjátékainkat, vagy a SZERETET útját választjuk, és a SZÍVÜNKBŐL beszélünk, gondolkodunk, érzünk, avagy cselekszünk.
Tehát az elménkben megtalálható az ego, a szívünkben pedig a Lelkünk.
A Lelkiismeretünk ismeri a helyes utat, tudja az „eredetét”, és vissza is emlékszik a tiszta forrásra, ahonnét eredt.
Az ego azonban azon munkálkodik, hogy ezt a tiszta eredetet – egyáltalán annak létét – kétségbe vonja, és semmissé tegye, kigúnyolja, megalázza. Millió és milliárd ember ezzel a tudattal él a Földön, és az arcukra az ego kanyarította torz mosoly már rég rádermedt.
MEGOLDÁS: az egységtudat érzése, az ego-tól ugyanis távol áll az egység fogalma, neki csak az a fontos, hogy győzelmeket arasson, ezért törekedjünk arra, hogy a Lélek szabja meg, hogy hol, és milyen területeken.
Testünk csak a ruhánk, Lelkünk-Szellemünk pedig az egyetemes tudat, vagyis az Isteni valónk. Az egónk, az agyunk pedig csupán szerszámok. Tanuljuk meg őket használni. Tudnunk kell, kik vagyunk és hová tartozunk.
Lelkek vagyunk a Mennyek országából, az Öröklétből. Az egészhez, Istenhez tartozunk, minden egy és oszthatatlan. Minden egyes embernek a Lelke írta meg magának az Öröklétben, hogy itt a Földön az általa megtervezett módon, férfiként vagy nőként, és mely családban születik meg ATYÁNK „életleheleteként”, „Ód-jaként” és éli meg az életútját, életcélját, életfeladatát, és ez nem azonos az ego elképzelésével, céljával!
TEST-LÉLEK-SZELLEM!
A SZELLEM, az „Isteni Szikra”, ellentétben áll a TESTTEL, a LÉLEK pedig a kettő között áll. Egyszerre mindkettő felé, soha nem tud fordulni, tehát a Léleknek döntenie kell, vagy a test, vagy a Szellem javára. A Lélek, az emberkénti megtestesülés kezdetén, teljesen a testhez csatlakozik. Törekszik, hogy teljesítse a test minden kívánságát, azaz gondolkodás, érzés és az akarat. Az ember Lelke ekkor még csak a testhez igazodik, keresi a testtel, az „anyaggal” való egyesülést! Az emberben, tehát csak az anyagi javak iránt van kívánság, mert az megtestesítője mindannak, ami a kedvére van. Tehát ekkor a Lélek nem hallgat arra, amit a Szellem kér! Azonban a Lélek fel tudja ismerni a Földi dolgok értéktelenségét, lényegtelennek tudja tekinteni a test kívánságait, és a Földi élettől többet kívánhat, mint csak anyagi javakat.
„Ne Földi, Mennyei kincseket gyűjts”!
Ekkor a bennünk szunnyadó „ISTENI SZIKRA”, a Szellemi felébred, és a Lélek már a Szellemi javakra törekszik. A Lélek engedi, hogy tanítsák, és ellenvetés nélkül elfogadja, amit a Szellem közvetít neki. A Lélek boldognak érzi magát, kevesebbet gondol a testére, vagy azt is hajlamossá próbálja tenni mindarra, amit a Szellem kér a Lélektől!
A FÖLDI ANYAGOT FELADNI, HOGY SZELLEMI JAVAKRA CSERÉLJE. URRÁ LENNI, AZ ANYAG FÖLÖTT.
De mit kell érteni a „Szellemi” fogalom alatt? A Szellem az az Isteni rész az emberben, az, ami az embert Isteni teremtménnyé teszi. Ő az emberben lévő tudat, „Isteni Szikra”, ami öröktől fogva összekapcsol az ATYA–SZELLEMMEL. Amint a Szellem „akcióba” lép, az ember Isten Teremtményének ismeri fel magát, és kapcsolatba kíván lépni azzal, aki életet adott neki: ISTENNEL. A test ekkor az ego által mindent elkövet, hogy ezt a kapcsolatot, Istent a Lélekkel, az Isteni Szellemmel való egyesülést, folyamatot megakadályozza. A Lélek az Isteni Szellemet rejti magában és a Lelket az elé a feladat elé állítja, hogy döntsön az Isteni, vagy az emberi – anyagi világ – mellett, UTOLSÓ LÉTE folyamán, a Földön.
Tehát az ego, ezt a folyamatot kívánja megakadályozni az árnyék segítségével, befolyásolásával, minden módon, és ebben a Szabad Akaratunk által meg kell tanítanunk a Lelket tudatosan, hogy a Fény vagy az árnyék mellett döntünk, semlegesek nem maradhatunk!!!
Az előszó „JÉZUS CSODÁJÁHOZ” bevezető, hogy ízelítőt kapjunk a Földi Létünk világáról és a „színfalak mögött” zajló ádáz küzdelemről. A jéghegy csúcsa az anyagi világ, amit érzékelünk, azonban a jéghegy nagyobb része, mely felfoghatatlan számunkra, hatással van ránk, de a döntés a miénk: Fény vagy árnyék! Az anyagi világ a könnyebbik választás, de ez nem vezet az Öröklétbe a végidőkben!
A JELENBEN, AZ ITT ÉS MOST-BAN A FÉNY
a múltban és a jövőben az árnyék megnyilvánulásai; a döntés a miénk.
A Fénybe a SZÍVÜNKÖN keresztül vezet a legrövidebb út, hogy „JÉZUS CSODÁJA” által, nap mint nap megtisztuljunk az ego általi, a FELTÉTEL NÉLKÜLI, és a Felebaráti SZERETETET nélkülöző negatív gondolatok bennünk lévő lenyomataitól.
VÉLETLENEK PEDIG, NINCSENEK! HITBEN JÁRJ, NE LÁTÁSBAN!
Ez nem azt jelenti, hogy ne figyelj a Földi dolgokra, hanem azt, hogy rendeld alá magad Lelked láthatatlan pásztorának: JÉZUSNAK! Mivel a világ abnormális, bukott állapotban van, az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a VÉLETLEN irányítja a világmindenséget. Tűnhet úgy, hogy az események véletlenszerűen következnek be, és alig van, vagy nincs értelmük. Akik így tekintenek a világra, egy alapvető tény fölött elsiklottak:
AZ EMBERI FELFOGÓKÉPESSÉG VÉGES.
Amit te ismersz a világból, ahol élsz, az csupán a jéghegy csúcsa. A látható világ felszíne alatt, olyan titkok rejtőznek, amelyek túl hatalmasak ahhoz, hogy felfogd őket!
AZ ÉLŐ ISTEN JELENLÉTÉT, SZENT AKARATÁT A LELKÜNK FELETT NEM AKARJUK ELFOGADNI.
Rengeteg stressz fakad abból, ha azon erőlködsz, hogy a dolgok a rendelt idejük előtt bekövetkezzenek. Éppen az események időzítése az életedben az egyik módja annak, ami által kinyilvánítom a korlátlan URALMAMAT, MINDENHATÓSÁGOMAT!!! Ahelyett, hogy nekilódulsz és törtetsz a célod felé, engedd, hogy Én határozzam meg a tempót! Lassíts, és élvezd az utat az Én Jelenlétemben, MINDENHATÓSÁGOMBAN. Nincs semmi kárhoztatása azoknak, akik Bennem vannak. Az Élet Szellemének a törvénye megszabadított a bűn és a halál törvényétől! De ahhoz, hogy születési előjogoddal élj, ahhoz szabadon, JÉZUSBAN kell élned. Ahhoz, hogy a szabadság, igazság ösvényén járj, szilárdan, JÉZUSON kell rögzítened a gondolataidat. Csak az Ő hangja mondja meg számodra az igaz utat. Figyelj JÉZUSRA, mert az érzékek túlingerlése, érzéketlenné teszi az embert arra, hogy tudatában legyen a láthatatlan világnak, LÉT-ed valójának.
/Lásd: a média ontja és folyamatossá teszi a hírek által, hogy csak azokkal foglalkozz! NE a LELKEDDEL./
2019. január 10.
Végtelen Szeretettel: Misi.
